Imádom, ahogy reccsen, ahogy a pép betölti a szájüreget, ahogy váratlanul egy sódarab nyomja el az ízeket. Hetekig tudnék ropin élni, ha nem rettegnék a skorbuttól meg a tükörtől. Azért a világban akad olyan, akit nem riaszt el minden apróság, akit nem korlátoznak a normák, sem a józanság vagy az ízlés. Van, aki bírja a szélsőséges kosztot. Persze sokakat egy magasabb cél vezet. Gombóc Artúrt például az motiválja, hogy egyszer eljusson Afrikába. De nem lehet mindenki olyan mázlista, mint cikkünk főhősei, akik boldogan élnek fényen, jégen vagy sáron. Kinek mi a kedvence.

Hira Ratan Manek, a nyugdíjas kalkuttai mérnök, például a szemén keresztül beszívott napenergiával táplálkozik. 2000-ben az akkor 65 éves férfi állítólag 411 napon át böjtölt úgy, hogy minden napfelkeltekor és napnyugtakor egy-egy órát töltött a szabadban, csupasz lábujjaival a földet markolászta, és meredten bámulta az éltető napsugarakat.

Napközben azért ivott némi forralt vizet. Orvosai szerint, akik folyamatosan felügyelték, kiváló kondiban élte túl ezt a több mint egy éves napfénydiétát. Igaz, lefogyott 19 kilót. Pedig volt, aki látta őt csirkés lepényt enni. Gonosz, rosszindulatú pletyka.

Szintén a természet energiáját hasznosítják a pránaevők. A hindu vallásban a prána az univerzumban megjelenő energia, ami életben tartja a testet. A pránát a Napból, a levegőből és a Földből nyeri az ember, és a nyitott léleknek nem is kell más táplálék. Jasmuheen, azaz Ellen Greve, a pránaevők mozgalmának arca azt vallja magáról, hogy 1993 óta a prána univerzális életerejéből él, amitől a bölcseknél is bölcsebb lett, ráadásul kicsattan az egészségtől. Módszerét itthon is követik néhányan, legutóbb 2007-ben halt bele egy óbudai terhes anya egy háromhetes tisztítókúra-böjtbe. A böjt első hetében még vizet sem ivott.

A titok talán az, hogy a nyugati embernek nem kell a sallang, a bölcsességet tartsák csak meg a kopasz ázsiaiak, nekünk elég az egészség. A laktózérzékeny hanyagolja a sajtot, a vesebeteg kerüli a fehérjét, az ortorexiás pedig csak biót eszik. Az egészséges étkezést rögeszmésen űzők kizárólag minőségi kajákat fogyasztanak, napi több órát terveznek, fantáziálnak arról, hogy honnan szerzik be az ételt, és hogyan készítik el. Bioboltok tömkelegét képesek végigjárni a legjobb csíráért, egy rakás vitamint szednek, nemcsak hogy nem esznek húst, de még azt a tálat is kerülik, amelyikben előzőleg húst főztek. Ha belenyalnak a fagyiba, még napokkal később is lelkiismeret-furdalásuk van, és van, aki még a saját vizeletét is képes megkóstolni, hogy tudja, mi kell a testének.

Ha már az undorító szokásoknál tartunk, jöhet a pica. A pica táplálkozásra alkalmatlan anyagok (föld, papír, festék, homok, kavics, szemét, ürülék vagy bármilyen egyéb dolog) rendszeres fogyasztását jelenti. Ez persze másféléves korig normális, felnőttkorban azonban több mint furcsa. Gondolhatnánk. Pedig az agyagásványok csoportjába tartozó kaolinitokat évszázadok óta eszik a legkülönbözőbb kultúrákban. Mexikóban van olyan katolikus ünnep, ahol a kaolinit az ostyát helyettesíti, egy afrikai szokás szerint a várandós asszonyoknak ilyen követ kell küldeni, az ausztrál őslakosok az ásványt a kenyértésztába gyúrják , majd levelekkel burkolva megsütik, Pápua Új-Guineában pedig nyílt tűzön, nyárson készítik el. Ha nem is túl finom, a kő legalább olcsó, és garantáltan tele van ásványi anyagokkal, amit meghálál szervezet. Legalábbis a 78 éves Hao Fenglan teste. A South China Morning Post szerint a kínai asszony 70 év alatt körülbelül tíz tonna földet evett meg, és a mai napig kitűnő egészségnek örvend. Igaz, kicsit hisztis, ha egy nap nem kap sarat.

Abhiwani Shanti Devi – vagy, ahogy indiai szomszédai hívják, a Jégnagyi – szintén nehezen viseli, ha megfosztják kedvenc táplálékától. A 81 éves asszony akkor kezdett el jeget enni, amikor orvosai hasfájás ellen ezt a kúrát javasolták, de leszokni már nem tudott róla. Az asszony a United News of India című lapnak azt mondta, hogy „tizenöt éve mindennap, minden évszakban eszem jeget. Meleg napokon úgy 8-10 kilót, hidegben csak hármat. De orvosi utasításra lassan ezt is csökkentenem kell”. Pedig a nélkülözés kellemetlen, jég nélkül ugyanis egyáltalán nem bír aludni a néni.

Gerben Hoeksmának, az 58 éves holland férfinak is bevált speciális kosztja, ő ugyanis tizenegy évig élt kizárólag galambtápon. „A galambeledelt egy éjszakára vízbe áztatom, a következő nap pedig puhára főzöm. Minden szükséges tápanyagot tartalmaz, és amióta ezt eszem, soha nem voltam beteg. Azt hiszem, ez a megfelelő táplálék az éhező afrikaiaknak” – mondta a Dagblad van het Noordennek.

Hőseink tehát (kivéve talán az amatőr fényevőket, az elhunyt pránaevőket és az ortorexiást) mind boldogok bizarr diétájukkal. Ők ugyanis szélsőséges kosztjukat elkötelezettségből vagy elmebajból választották, és nem eszköznek használták az ételt. Szemben a brit egyetemistával. 2002-ben a húszéves fiú első, féléves ösztöndíját egy elektromos gitárra költötte. Szüleitől félt, kölcsönkérni nem tudott, így elhatározta, hogy pénz nélkül is megél, a négy hónapos szemesztert kihúzza a kollégium raktárában porosodó zabliszten. A karácsonyi szünetben szállították kórházba.

Történetünk tanulsága, hogy mázli nélkül kártékony a bizarr diéta, és hiába mániája a kárpitrágcsálás vagy a láncropogtatás, jobb, ha néha eszik mellé egy-egy szendvicset.

Homoki Róza írása

További érdekes cikkeket ITT olvashatsz