Normális, hogy más

Először is tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekek egyszerűen másképpen érzékelik az ízeket, mint a felnőttek. A piciknek háromszor annyi ízlelőbimbójuk van, mint a szülőknek, az evés tehát a számukra sokkal intenzívebb élményt jelent, mint az élet későbbi szakaszában. A babák ízlelőbimbói ráadásul a zsíros, édes tejre vannak kihegyezve, ami feltehetően azért van, mert a súlygyarapodáshoz sok kalóriára van szükségük. A sós és savanyú ízek ezért sokkal kevésbé vonzóak, a keserűek pedig - amit lehetséges méregforrásként dekódolnak - kifejezetten undort váltanak ki belőlük, ami gyakran eltart egészen a kamaszkorig.

Vonjuk be a gyereket a vásárlásba, elkészítésbe

Vásároljunk együtt a gyerekkel, bíztassuk rá, hogy ő vegye el az élelmiszereket a polcról, pultról, mondjuk el, hogy mi is az, amit veszünk, mit készíthetünk belőle. Ezután bevonhatjuk az előkészítésbe, a főzésbe és a tálalásba is, így könnyen elérhetjük, hogy nagyobb érdeklődést mutasson a különböző étkek iránt.

Kínáljuk többször, másként

Az új élelmiszerek elfogadtatására a legjobb módszer, ha apránként, de következetesen, újra és újra megkínáljuk vele. Próbáljuk meg különböző módon – sülve, főve, darabban, mixelve, stb. – elkészíteni azt, amit elsőre nem fogad szívesen.

Együnk együtt

A családdal való együttevés a kisgyermekek számára örömteli társas élmény, ráadásul lehetőséget ad az utánzással történő tanulásra is. Éppen ezért, amikor csak lehetőség van rá, jó, ha együtt étkezik a család.

Kapcsoljuk össze az ismeretlent a megszokottal

Használjuk fel alapnak azokat az élelmiszereket, amelyek különösen kedvel a gyerek, s ehhez adjunk egy-egy adagnyit az újdonságból. Sok esetben ez a módszer is segít abban, hogy szinte észrevétlenül bővítsük a gyermek által ismert és elfogadott íztartományt.

Rejtsük el az új ízeket

Kipróbálhatjuk azt is, hogy egy elfogadott, intenzív ízű étel mellé adjuk a bevezetni kívánt élelmiszert. Ezzel nem vezetjük félre a gyereket, de növeljük az esélyét annak, hogy a korábbról megkedvelt íz pozitív élményt kapcsol az újdonsághoz is. A módszer főként arra szolgálhat, hogy enyhébb ízű étkekkel bővítsük a kínálatot (Amerikában általában a mogyoróvajas zellerszeletet hozzák példának).

Hagyjuk, hogy magának szedjen

Amennyire csak lehetséges, hagyjuk, hogy a gyerek magának szedjen az ételekből, ha pedig mi szedünk, figyeljünk arra, hogy mindenből kis adagot tegyünk a tányérjára. Alapelvként elmondható, hogy minden ételből annyi evőkanálnyival kínáljunk, ahány éves a gyermek.

Ne tegyük

* Ne akarjuk kényszeríteni, ne próbáljuk hízelgéssel vagy zsarolással ösztönözni a gyereket az evésre, a fenyegetés és a büntetés sem segít abban, hogy helyes étkezési szokásokat sikerüljön kialakítanunk. Ugyanakkor jutalomnak se használjuk az ételeket, ne ígérjünk például süteményt, ha megeszi a főzeléket.

* Ne engedjük, hogy például játék, vagy tévéműsor elterelje a gyerek figyelmét az étkezés alatt. Ne ültessük 20 percnél hosszabb ideig az asztalnál, s amint befejezte az evést, vegyük el az asztalról az ételt. Ne hagyjuk elöl, hogy hátha még játék közben bekap egy-két falatot.

* Ne használjuk az étkezések idejét arra, hogy kioktassuk, fegyelmezzük a gyereket. Maradjon ez meg örömteli eseménynek, garantáltan jó élménynek.

Forrás: http://www.blikk.hu/