A szilva (Prunus domestica) a rózsafélék családjához tartozó csonthéjas gyümölcs. A szilva említésekor általában a liláskék vagy sötétkék szemű fajták - például a zamatos, viszonylag kicsi szemű Besztercei - jutnak eszünkbe, s ezek éretlenül, azaz "zölden" pirosas árnyalatúak, de vannak már éretten is zöldes, pirosas és sárgás változatok. Összesen mintegy kétezer fajtája ismert.

A sárgás vagy zöldes ringlókat is a szilvákhoz lehet sorolni. Formájukat tekintve vannak hosszúkásak, tojás alakúak és gömbölyűek is. Magvaváló vagy nem magvaváló voltuk, valamint érési idejük alapján is megkülönböztetjük őket. A hazai szilva szezonja a sokféleségnek köszönhetően júliustól egészen októberig tart.

Az érett szilvát finom, fehéres, halványkékes hamvasságot adó viaszréteg fedi, ami a gyümölcsöt védi a kiszáradástól, s egyben a minőség, frissesség garanciája is. A jó és kellően érett szilva keményebb vagy puhább, de mindig feszes, fényes héjú, üde illatú és élénk színű.

Hogy éppen melyiket vásároljuk, az főként a kínálattól függ. A hagyományos hazai fajták sokoldalúan felhasználhatók, de például a nagy, gömbölyű, zöldes húsú szilvát főként nyers fogyasztásra, a kisebb, aromás fajtákat szilvás gombócnak, süteménynek vásároljuk.

Kevés cukor és magas víztartalom jellemzi a friss szilvát. Mintegy 85% víz van benne, ezért jól oltja a szomjat. 100 gramm gyümölcs nagyjából 50 kalória (209 Kj) energiát hordoz. Szénhidráttartalma 10,3 g körüli. Vitaminjai közül az A-, az A-provitamin, a béta-karotin, a B1- és B2-, illetve csaknem valamennyi B-vitamin, továbbá a C-vitamin érdemelnek említést. Nagyobb mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (kálium, kalcium, foszfor és magnézium) és cinket. A növényi antioxidánsok közül antocián színanyagokat és flavonoidokat; rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben.

Mindezen anyagoknak köszönhetően javítja az immunrendszeri ellenálló-képességet, véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásait tekintve igen fontos rosttartalma - héjában például rengeteg cellulóz van - , ami jól megmozgatja a beleket, így ajánlható székrekedés ellen. Különösen az aszalt szilvának nagy a fajlagos rost- és gyümölcscukor-tartalma. Nem csak a bélből segít üríteni a salakanyagokat; vizelethajtó hatása is ismert. Így egyrészt súlycsökkentő hatású, másrészt aszalt formában a szilva kifejezetten tápláló étkeink közé tartozik, kalóriaértéke sem kevés. Ráadásul az étvágyat is fokozhatja. Mindent összevetve napi 20 dkg friss szilva fogyasztása hasznára lehet a fogyókúrázóknak, viszont az aszalt változatot érdemes elkerülnie annak, aki ügyel a súlyára.

Először is természetesen nyersen! Vannak nedvdús, zöldes fajták, melyek szinte csak így fogyaszthatók. Az őszi gyümölcsöstálon szép színfolt a kék szilva, arra csábít, hogy együnk belőle. Megfőzve finom kompót-összetevő. Hamar szétfő, ezért ügyelni kell rá, nehogy túl sokáig főzzük! A szilva kerülhet süteménybe, rétesbe, tortába is. Ha édességbe szánjuk, aszalással szárítva vagy mélyhűtőben eltartva egyaránt sokáig felhasználható marad. És természetesen ne feledkezzünk meg a szilvás gombócról sem, amit szezonjában szinte illik készíteni.

Kétségtelenül az egyik legfinomabb, tartósítószer nélkül készíthető, jól elálló lekvárunk alapanyaga. A lekvárt érett, a szára körül már fonnyadó, puha gyümölcsből érdemes főzni.

A szilva sós ételek, sült húsok mellé vagy azzal együtt sütve is nagyon ízletes, a baconba csomagolt, sült aszalt szilvákról nem is beszélve, amelyet ínycsiklandó előételnek adhatunk az asztalra. Az aszalással ma már kevesen bíbelődnek, szerencsére azonban egyre nagyobb keletje van az aszalt gyümölcsöknek, így piacon, nagy élelmiszerboltokban könnyen beszerezhető.

Forrás: http://www.anna.hu/